Benvenuti a tutti!!!

Nem fogom a blogomat olaszul írni, senki ne aggódjon :) Ez az iromány kvázi a folytatása a timicarlowbanvan.blog.hu-nak, ahol is Írországban tartózkodtam külföldi kiküldetésen. Ahogy a címből ki is lehet találni, most Itáliában, ezen belül Genovában tartózkodom au pairként egy tanévre.

Az út: július közepén lefoglaltam a jegyemet az Eurolines-nál, ami szerintem a legpraktikusabb módja volt a kijutásnak. Amikor vasárnap este felszálltam a buszra, leült mellém egy apáca útitársnak...de nem akart velem beszélgetni... 20 óra múlva már Genovában is voltam, és amikor először megláttam a viaduktokat, nagyon megörültem. 

A családom: Giulio (apuka), Bianca (anyuka), Rosamaria (kislányom, 9) és Lorenzo (nagyfiam, 18), ne feledjük el az új cicámat, Gildát is (kislányom, 1). Genova belvárosában laknak az előkelő negyedben, egy nagyon szép régi bérházban, ami nem olyan, mint nálunk Pesten. Feladatom vigyázni Rosamariára, amikor elhozom a suliból, illetve elkísérni őt a különfoglalkozásokra, továbbá segíteni minimálisan a házimunkában. 

Első benyomások: Nagyon lelkesen és kedvesen fogadtak már megérkezésem pillanatában is, Rosa a nyakamba ugrott. A szobámat már kidekorálta az általa rajzolt képekkel és feliratokkal, igazán barátságos és világos a szobácskám, elfér az a kb 50 kiló cucc, amit magammal hoztam. A szülők a gyerekeket nagyon jól, szigorúan nevelték, tisztelettudóak és udvariasak, rendesek, bár valószínűsítem, hogy lesznek még problémáim abból, ha én nem fogom a kislányt olyan erősen majd, mint ők. Az első vacsorára tengergyümölcseis tészta volt, aki ismer, az tudja, hogy a "kedvencem", úgy gondolom sok érdekes dolgot fogok még itt enni. De igazából rámfér már a változás. 

Az első nap megismerkedtem a másik két magyar au pair lánnyal, Zsókával és Bettivel. Mindketten Rosa osztálytársainak és barátainak az au pairjei, szerintem jóban leszünk, mert ők is olyan elszigeteltek, mint én, közel lakunk, és minden nap együtt fogunk menni a gyerkőcökért. Nem irigylem Bettit, mert neki 3 gyereke van, 2 fiú és egy lány és égetnivalóan rosszak, hiperaktívak. Kell is, hogy hárman menjünk értük, mert így egyben tudjuk tartani őket mielőtt kiugranának a kocsik elé. Találkoztam a nagymamával is, aki egy forma, nagyon kedves, aranyos és tud angolul!!! (ilyenkor belegondolok, hogy a görögországi utamon még a korombeliek sem beszéltek angolul...). Főzött nekünk valami fura dolgot, ezentúl megjegyzem a kaják nevét és leírom, mert sosem fogom megtanulni. Tegnap tettem egy kis sétát a környéken, én meg kellett állapítanom, hogy nagyon gazdag lakások vannak a környékünkön. Rosa átment a barátnőjéhez játszani, én mentem érte, és majdnem hasra estem a lépcsőházban a vörös szőnyegben. Nagyon tetszenek itt a lakások!!
A mai nap volt a második munkanapom (szerda), elmentünk a suliba a gyerekekért és Rosával hazajöttünk, angoloztunk, játszottunk, zongoráztunk majd átmentünk Bettiékhez. A szülők azt mondták, hogy ha Rosa ott van, akkor a fiúk normálisabban viselkednek...hát le kellett őket szedni a csillárról, de azért túléltük. A kishugijuk nagyon aranyos, viszont egy kis hisztis baba, Chicca a neve. Betti anyukája hazajött és elengedett minket egy kicsit várost nézni, mert még egyáltalán nem volt időnk körbenézni a városban, mióta itt vagyunk. Tettünk egy nagy kört, és nagyon szép helyeket találtunk. Most csak pár fotóm van, a többi coming soon!

Első közös képünk <3