Már egy jó ideje izgatta a fantáziámat a gondolat, hogy le kéne cserélni az antik Sony Ericsson telefonomat, amit majdnem 4 éve kaptam Írországos kiutazásom előtt. Nagyon szeretem, aranyos és hűséges társam volt a mindennapokban, de az okostelefonok térhódítása miatt derogálónak éreztem már megjelenni vele. Eleinte nagyon lusta voltam utána járni, hiszen mennyi féle-fajta létezik: iPhone természetesen a legmenőbb gyümölcsös okostelefon, van a HTC, LG, BlackBerry (másik gyümölcsös), Samsung és még sorolhatnám (ez majd pár év múlva vicces lesz visszaolvasni). Na, de vettem a fáradságot, és elkezdtem szörfölni a neten, kutakodni a temérdek információban. Hogy ne szaporítsam a szót: rátaláltam az én tökéletes telefonomra, a Samsung Galaxy Ace-re: okos, szép, sikkes, minden van benne, ami nekem kell. A középkategória tudásban és árban is számomra a legmegfelelőbb: 220 euró körül mozog az ára. A "telefonszakértő" barátaim szerint ez nem is olyan sok, de gagyinak tartják, mert nem olyan fenomenális, mint a nagytestvérei a Galaxy II és III. Szerény véleményem szerint egy féltéglával nem valami elegáns telefonálni, és egyébként is: a telefonom ne legyen okosabb, mint én! 
Szóval szerdán teljesen random módon a kezembe került egy katalógus, az egyik olasz elektronikai bolt nagy leárazását hirdette, és a címlapon ott figyelt az Samsung Galaxy Ace is, mindösszesen 169 euróért (51.000 jó magyar forint). Az akció csütörtök reggel kezdődött, 9-re lementem a nyitásra, Zsóka barátnőm is eljött velem, hogy fizikailag támogasson az őrült olasz vásárlók forgatagában: volt valami hiperszuper Nescafé kávéfőző leárazva 100-ról 49 euróra, erre az olaszok nagyon beizgultak, egymást taposva, közelharcok árán betódultak a boltba és kb. 5 perc alatt el is kapkodták azt a Kincset! Itt zárójelben megjegyezném, hogy szerintem a kotyogós kávéfőzőnél jobbat még nem találtak ki.
Váratlan módon választás elé kényszerültem, az eladó fiú megkérdezte, milyen színt kívánok: fehér vagy fekete?   A színről való döntés egy nő életében elemi fontosságú, természetesen Zsóka a fehéret ajánlotta nekem, én mégis szerényen a letisztult fekete mellett döntöttem. Pár percen belül magaménak is tudhattam életem első Androidos okostelefonját!
Tudásában olyan, mint amire számítottam, külsőre még szebb is. Azonban két baj van ezzel a telefonnal: 
1) csak nettel lehet teljesen kihasználni, 
2) irdatlan sok időt elvesz az ember életéből! 
App-ok százai és ezrei állnak már rendelkezésre az Android marketen, hogy megkönnyítsék az ember életét (vagy elvegyenek egy rahedli időt). Sajnos nincs mit tenni, haladni kell a korral, ezentúl engem is lehet majd látni az utcán AngryBird-özni, a bulik alkalmával be fogok csekkolni a FourSquare-en, az egyetemi órákat végig fogom WhatsApp-olni és minden egyes pillanatban a Facebook-omat fogom csekkolni, hátha a Jancsi vagy a Juliska megbökött engem az elmúlt 2 percben!
Egy szó mint száz, örülök az új szerzeményemnek, ezen a hétvégén fel fogom deríteni őt is és Nizzát is, de ez már egy másik történet...