A húsvéti szünetben eléggé meg voltam zuhanva lelkileg, mivel az olasz kirándulás nem jött össze, haza pedig nem tudtam menni, hogy az ünnepet együtt töltsem a családommal. Ezekben a napokban foglaltam le a repjegyemet a május 1-es hosszú hétvégére.
Kissé zsúfolt volt ez az időszak, mert éppen hogy csak hazajöttem szerdán Jucitól, szombaton már álltam is tovább Magyarországra. Szerencsére a Luziék eléggé rugalmasak voltak, amikor Angliában voltam, ők leutaztak Rómába a nagyszülőkhöz, amikor meg hazamentem Pestre, lementek Monterosso-ba a tengerparti házukba takarítani (csórikáim, végig esett az eső és szar idő volt). Szombaton tehát összepakoltam a cókmókomat, és egy kézipoggyásszal nekivágtam Milánónak, najó, nem vittem magammal, leadtam a Milánói pályaudvaron csomagmegőrizni. Úgy gondoltam 4 óra csak elég lesz, hogy bejárjam Milánó városát: tévedtem! 2 óra is elég lett volna. Lehet, hogy én lakok extrémen szép városban és eltorzult a szépérzékem, de Milánó nagyon csúnya volt: üvegpaloták, business centerek övezték utamat, majd elértem a Louis Vuitton/Gucci/D&G utcába, ahol elég szakadtnak éreztem magamat a divatmacák áradatában. Mint már említettem Monte Carlo-s bejegyzésemben, nem igazán szeretem az extra gazdag emberek felvonulását. Ami szép volt Milánóban: az üvegtetejű bevásárlóutca (tőlem 5 percre van egy ugyanolyan) és a Dóm. Ezért hát csalódottságomban elővettem Harry Pottert a táskámból (olaszul), és kiültem a Dóm térre olvasgatni és napozni. Ja, hozzáteszem Olaszország ez évi legmelegebb napját sikerült kiválasztanom a városnézésre. Hamar hazaértem Budapestre, a Ryanair kedvenc légitársaságom (ez ironikus volt) 15 perccel előbb is szállt le. Anyu és Szilvi a kedvencemet készítették el nekem a hajnali 1-es kajálásra: görög saláta <3 Jó volt újra a saját ágyamban aludni és nagyon örültem, hogy újra láthatom a családomat, a házunkat, Marcit és Mollit. Mivel csak 3 napra jöttem, így nem volt idő, amit vesztegethetnék, vasárnap reggel szülőkkel együtt megreggeliztünk, elmentem bevásárolni a Tescoba, bementünk a városba Szilvivel elbúcsúztatni a legénybúcsús csoportját, ezek után a szüleim kivittek minket Kisorosziba, ahol találkoztam a barátokkal, ott volt mindenki: Era-Dávid-Ildi-Miki-Misi-Bence-Szilvi-Timi <3 Nagyon örültek nekem és én is örültem nekik, hiszen lényegében miattuk jöttem haza. Sajnos tudom, hogy így együtt sosem leszünk Genovában, ezért nekem kellett mozgósítanom magam. Hacsak 1 napra is, de visszahoztuk a tavaly nyári Kisoroszi feelinget, jókat beszélgettünk, grilleztünk, boroztunk, vizipipáztunk. A többiek nevében nem tudok nyilatkozni, de én nagyon jól éreztem magam, sajnos idén nyáron már nem leszünk így együtt, mert Szilvi disszidál Amerikába 3 hónapra :(
Hétfőn hazamentünk és el is kezdtem a Pesto-s lasagne elkészítését Kiss Balázs számára, ez volt a másik motiváció, amiért hazajöttem :) Áthívtam Andit is és elcsevegtünk a világ dolgairól, vele sem fogok sokat találkozni idén, mert nyert egy ösztöndíjat Bonn-ba, így szeptembertől novemberig biztos ott fogja tölteni a napjait. Este találkoztam Ancsáék bandájával, kimentünk a Farkaserdőbe szalonnát sütni (rá sem bírtam nézni a szalonnára), majd átmentünk a jó öreg Pillangó kocsmába, ahol még nagy örömömre Bálint is megjelent. Egy este volt, de nagyon sok emberrel tudtam újra találkozni.
Május 1-én családi napot tartottunk, elmentünk a Széchenyi fürdőbe mind az öten, igen, mert már 5-re növekedett a család létszáma Kiss Balázzsal. Az elmúlt 10 évben (amikor volt) mindig az én pasijaimat hurcoltuk a családi programokra, most Szilvi pasija következik (bár megemlíteném, hogy a KIA 7 személyes :P ). Iszonyatosan meleg volt, én szépen átsültem, megpirultam, egy kellemes barna színt szedtem magamra. Kimentünk a városligetbe is majálisozni, de nagyon nem tetszett, amit ott láttam: Dopeman koncert/politikai párok kivonulása... ezek azok a dolgok, amik engem nem csak hogy nem érdekelnek, de rosszul vagyok tőlük...Hát röviden ennyi, elszállt ez a 3 nap, sok emberrel szerettem volna még találkozni, de egyszerűen nem fért bele az időmbe, de majd nyáron! :) Szerda reggel a hajnali 6-os géppel jöttem vissza Milánóba, majd 11-es vonattal Genovába, és 1-re már Zsófinál voltam és sztorizgattunk, hogy miből is maradtam ki a hétvégén. 
A téli szünettel ellentétben, most örültem, hogy visszajöttem. Jön a nyár, a jó idő, Genova egyre szebb és izgalmasabb, szeretem a városomat! Attól tartok, ha haza kéne/kell majd mennem, rosszul fogom majd magam érezni Pesten. Az elmúlt 2 hétben sok időm volt gondolkodni, miközben utazgattam, reptéren vártam, buszon/repülőn ültem: Miért mennék én vissza Budapestre? Szeretem Olaszországot, és nagyon jól érzem itt magam. Amikor hazamegyek, mindig elszomorodok, ha az utcán sétálok, meglátok egy benzinkutat és 455 Ft a benzin, bemegyek a Tescoba és a kedvenc csokim 1,5* annyiba kerül, mint előtte, közben mindenki azon panaszkodik hogy szétdolgozza magát és alig keres valamit. Ezért menjek vissza? Vagy a halál unalmas BME-ért, ami megadta nekem a végső lökést, hogy otthagyjam 1 évre a sulit? Itt is nehéz az élet annak, aki nem a Rózsadombon lakik, nehéz munkát találni és elhelyezkedni, főleg annak, aki nem tud perfektül olaszul. Mellesleg a legjobb barátnőm is külföldön lakik és elkezdte kialakítani az életét Angliában, tudnék még sorolni barátokat, akik szintén otthagyták Magyarországot, nincs egyszerűen motivációm, hogy visszamenjek. A következő 2 hónapban azon leszek, hogy kitaláljam, mit szeretnék kezdeni magammal a jövőben, elkezdek munkát keresni, az önéletrajzom már készen van, és ha esetleg kiválasztott leszek, és nekem sikerül, akkor...elgondolkozok, hogy is rendezkednék be egy igazi, felnőtt, külföldi életre. Hope the bests, kérlek Titeket kedves barátaim, olvasóim, hogy támogassatok, akármi történjen is a jövőben velem, remélem Ti mindig visszavártok majd! :*
