A hétvégém nagyon jó volt. Péntek este elmentem bulizni Tündével és olasz barátaival. Eleinte nehezemre esett bármit is olaszul kinyögni, de az este végére már folyékonyan toltam a dumálást. Vincenzo a bal oldali, Lorenzo a jobb oldali srác és Tünde, akiről nem annyira ekőnyös a kép, bocsi, next time :D Megismerkedtem sok bárral, megtudtam, hova is járnak a genovai fiatalok, és egy exkluzív underground partiba is belecsöppenhettem. 3-ra értem haza, frissen, kipihenten ébredtem reggel 8-kor.

Szombaton pihentem sokat, elmentem megvenni a Vodafone-nál az internet chiavettámat (USB internet), mert ugye nincs net a szobámban, és ez megsérti a privacy-mat. Ennek ellenére nekem kell fizetnem érte, ez nagyon nem teccik. Csak vasárnap üzemelhettem be és előre elárulom, nagyon szarul működik, ne vegyetek ilyet Olaszországban! 50 euró 3 hónapra, utána 19 minden egyes hónap...erősen elgondolkodok, kell-e. Szombat este Bettivel együtt babysitteltünk náluk, mert Pissi náluk aludt és a szülők későn értek haza, 4 gyerek mellé kell 2 nagylány. Így 4-esben nem is olyan rosszak. Amíg ők filmeztek, addig mi Bettivel kókuszgolyókat gyártottunk a másnapi nagy szülinapi zsúrra.

Vasárnap reggel lementünk Camogli-ba, rájöttem, hogy mi itt nyaraltunk, amikor 10 éves koromban itt voltunk a családdal. Gyönyörű város a hegy oldalában, a tenger pedig mesésen szép volt. Mivel az idő hűvösödik, így a tenger mélykék színt vesz fel. Mindig is erre vágytam, hogy a tenger partján éljek és minden nap ilyen szépséget láthassak!

Tehát az alkalom pedig Betti gyerekének, Francesco-nak és Pissi osztálytársának, Mavi-nak a szülinapi zsúrja volt, 9 évesek lettek. Mavi szüleinek birtokán volt a buli, ahova az egész osztályt meghívták, szülőket is. Mi Bettivel rendezőként mentünk ki és egész nap segédkeztünk. Engem Mavi-ék vittek ki, egy rohadtjó BMW-vel, úgy érzem megéri ügyvédnek lenni Olaszországban :D A partin rengeteg kaja volt, mindegyik nagyon finom, de az olaszok nem esznek semmit. Mindenki olyan vékony, szinte éheznek, de mégsem esznek. Betti anyukáját pl. láttam elsuhanni egy jó nagy adag ruccolával (saláta), miközben ott voltak a legfinomabb husik és torták. Nekünk magyaroknak nem kellett sok, mindent megkóstoltunk, a rozmaringos focaccia volt a kedvencem (az a pizzatészta dolog, ami itt Genovában nemzeti kaja). A szülők szerveztek játékokat a srácoknak, kreatívoskodtak és futkároztak. Nagyon bírom Pissi osztálytársait, nagyon aranyos gyerekek. A szülők is kedvesek voltak velünk, biztos azért, mert sokat takarítottunk. Egyre jobban megy az olasz.... A kert hátuljában pedig ott kéklett a gyönyörű tenger. Igazából nem sok mesélni valóm van erről a napról, inkább maga az életérzés fogott meg, hogy így is lehet élni... Este Betti családjával, Maryniékkel mentem haza, nagy 7 személyes Kiájuk van, megszerettem őket ezen a napon, eddig olyan hidegnek tűntek, de közben nagyon kedves emberek. Amikor jöttünk haza, olyan érzésem volt, mint régen, amikor a családommal jöttünk nyaralni Olaszországba, alagutakat számoltunk, énekeltünk és jól éreztük magunkat. Lehet, hogy az előző bejegyzésemben lehordtam a gyerekeket, de ha ilyen pozitív pillanatokra gondolok, akkor inkább szeretnék minimum 3 vagy 4 gyereket, hogy ők igazán jól érezhessék magukat :)