Tripláztam!

Jelentem, megvan az édeshármasom erre az évre: mentők-rendőrség-tűzoltók. Az első kettőről gondolom már hallottatok, a tűzoltókat Genovában sikerült összesednem: mivel az egész család elment Rómába a hétvégére, egyedül maradtam itthon. Ilyenkor estére belülről kell bezárnom az ajtót egy külön kulccsal. Szombaton reggel tettem-vettem, takarítottam, sütögettem, majd a lányok átjöttek hozzám trécselni, ezek után az volt a terv, hogy elmegyünk felfedezőtúrára. Nem jutottunk sokáig, csak az ajtónkig, ugyanis az a kulcs, amivel estére bezártam az ajtót, belül maradt a kulcslyukban;  amikor be akartam zárni az ajtót kívülről, nem tudtam elfordítani a kulcsomat a zárban… se ki, se be, nincsen kilincs. „Szerencsére” egész Genovában ilyen speckó ajtók vannak, hogy ha valaki figyelmetlen, könnyen kizárhatja magát. Nos, nekem kevesebb, mint 2 hét alatt sikerült ezt véghezvinni! Szerencsére a lányok velem voltak, Zsóka hívta az ő olasz apukáját, hogy segítsen nekünk, aki 5 perc alatt itt is termett a robogójával. Nagyon hasonlít valami focistára… A lényeg, hogy telefonálgatott ide-oda, de senki sem ért rá, ezért hívta a tűzoltókat, mert az egyik ablak nyitva volt, legrosszabb esetben fel tudtunk volna mászni (6 méterre). Szerencsére a tűzoltók fél óra alatt kiértek és már rutinosan tudták, mit kell ilyenkor tenni, 5 perc alatt kinyitották az ajtót nekem, és persze jót nevettek magukban rajtam. Tanulságos eset volt J

Vasárnap mindannyian szabadok voltunk, így beterveztünk egy Cinque terre-i kirándulsát, amely egy 5 sziklába épített kis faluból álló nemzeti park, gyönyörű (bővebb infó itt). Vonattal 2 óra volt Genovától Riomaggiore-ig az út és 12 euróba került. A szerencsétlenségek sorozata persze nem állt meg a hétvégére, nyílván egész héten jó idő volt, csak vasárnap kezdett el zuhogni az eső, pont, mikor odaértünk a túraútvonal elejére.  Természetesen nem vittem magammal ernyőt, így a lányokkal bújtam össze. Meg kell mondjam, esőben nem olyan szép ez a hely, mint napsütésben! Mindenesetre el voltunk ámulva így is a kis faluk szépségétől és a tájtól.  Sajnos több útszakasz is le volt zárva az eső miatt, így nem tudtunk annyit sétálni, mint gondoltuk. Valahol félúton sikerült stoppolnunk is egy autót, amikor már nagyon ki voltunk fáradva, a fiúk elvittek minket a következő faluig. Rengeteg szép képet készítettünk, majd az utolsó faluban, Monterosso-ban (mellesleg a Luzi családnak van ott nyaralója) megfürödtünk a tengerben és nem különösebben izgatott, hogy nincsen meleg.  Zárásként elmentünk egy pizzériába, ahol megünnepeltük ezt a szép napot egy nagyon rossz pizzával (oda nem megyünk többet).

Összegzésként persze csak azt tudom mondani, hogy nagyon megéri elmenni a Cinque terrére, ha erre jártok, ne hagyjátok ki!