Jó rég nem írtam. Ez azért van, mert sok dolgom volt manapság, család-barátok stb. Egy hét késéssel, de szüleim és Szilvi megérkeztek a gyönyörű Genovába, a húgom velem lakott a mini szobámban, a szüleim pedig egy hotelben 5 perc sétára tőlünk. Nem szeretném azzal tölteni itt a helyet, hogy leírjam, mit csináltunk, mivel semmi különös nem történt, megviziteltük a fontos helyeket a városban, sokat ettünk, ittunk, beszélgettünk, autókáztunk.

Nagyon örültem, hogy újra látom őket, hiszen már több, mint 2 hónapja nem találkoztunk. Amikor az ember külföldön van új benyomások érik, pozitívak, negatívak. Akármennyire is jól érzem itt magam, ez semmit sem érne, ha nem tudnám megosztani azokkal, akiket szeretek és közel állnak hozzám. Lényegében ezért írom ezt a blogot is, mert szeretném, ha az érdeklődők egy kicsit átélhetnék azt, ami velem történik, annak meg pláne örülök, ha valaki eljön meglátogatni és meg is mutathatom az olasz életérzést: a pálmafákat, a tengert, a sikátoros utcácskákat, az új barátaimat és az új családomat. Szokásomhoz híven be nem állt a szám, amíg itt voltak, most már minden téren és utcában vannak emlékeim és élményeim és ezt kellőképpen át is akartam Nekik adni. Szilvivel elmentünk egy házibuliba is, ahol a barátaim egy részével meg is ismertettem őt. Jó érzés volt újra beszélgetni vele, ha otthon vagyunk, akkor nem tudjuk igazán egymást értékelni, mert sok időt töltünk együtt és újabb mondanivalónk nincsen, viszont apróságokon szoktunk vitatkozni. Most a viszontlátás örömében nem is volt erre időnk és igazán jókat beszélgettünk. 
Az új olasz családom és szívélyesen fogadta Őket, vacsit is szerveztek nekünk, mondanom sem kell, hogy Bianca kitett magáért, a szokásosnál jóval több finomságot tömtünk magunkba és anyu ki is adta már az utasításokat, hogy milyen recepteket is kéne megtanulnom. Szerintem ha karácsonykor hazamegyek, én fogok főzni mindenkinek :)

p.s.: a buliképet tudod miért linkeltem be Szilvi :)
 

Miután hazamentek, nagy üresség maradt utánuk, úgy éreztem, nekem is velük kéne mennem, hiszen a családom és hozzájuk tartozom. Az eszemmel tudom, hogy nekem nagyon jó dolgom van most itt kint, de a barátok és a család (meg az állatok) hiánya egyre jobban frusztrál engem; azzal nyugtatom magam, hogy már csak 1 hónap és otthon leszek Közöttetek! Biztos nehéz lesz visszatérni Januárban, de már készítem a tervet, mit is akarok elérni a maradék fél éven belül, remélem mindent be tudok teljesíteni, amit elvárok magamtól!

A családi látogatás "maradékait" a héten fel is dolgoztam, először a Luziéknak csináltam túrós-tejfölös-sajtos pogácsát amire Bianca annyit mondott, hogy veszélyes kaja, mert sokat esznek belőle és nagyon finom :) Az ilyen dicséret mindig jól esik! A második köröm csütörtök este volt, amikor Tündével és francia barátjával együttes erőkkel szerveztünk egy kis baráti összeröffenést amelyhez én túrógombóccal, tejföllel és francia drazséval/dunakaviccsal járultam hozzá. Mindenkinek ízlett és secc-perc alatt elfogyott minden.