Ez a 2 hét is eltelt... sajnos. December végén már végkimerülésünkben tértünk haza kicsiny hazánkba a lányokkal, a legidegörlőbbek az utolsó napok és órák voltak, mielőtt láthattuk a családunkat. Szerencsére otthon minden rendben volt, anyu-apu jó színben, Szilvi is jól megvan Balázzsal, Marcika egy dagadt Garfield lett, Mollika pedig szőrhiányosan, de vígan baktat az Egyed rezidencián. Nem kívánnék nagyon részletesen belemenni, hogy kivel, mikor, hol találkoztam, mert azt Ti úgyis tudjátok, inkább csak az érzést próbálnám leírni... eleinte furcsa volt otthon lenni, mintha egy másik, sokkal szeretet-teljesebb világba csöppentem volna haza. A klíma brutálisan rossz volt amíg otthon voltam, meg is fáztam rendesen, sőt az egészségügyi intézményben tett látogatás(ai)m sem ösztönöztek afelé, hogy hazaköltözzek hőn szeretett Genovámból, a politikai és gazdasági helyzetről már ne is beszéljünk... mégis visszahúz a szívem, mert azt a fajta törődést és szeretetet itt senki nem tudja nekem megadni, amit otthon ad nekem a családom és a barátaim :(
Kedvenc momentumaim a téliszünetből:
- családi wellnessezés a Széchenyiben karácsony napján
- Timi karácsonyi vacsorája, majdan az összes további olasz vacsora, amit csináltam, különös tekintettel a pesto-s lasagne-ra, minestrone-ra és az arancini-re
-csajos karácsony a lányokkal, csak mi 4-en, egy vizipipa, sok-sok ajándék, tea, süti, csoki, pizza, társasjáték, kalcium-tabletta, együttalvás
- Ancsa/Pilli/Ildi/felesek találkozása
- szilveszteri buli Misinél, ahol már délután 3-kor elkezdődött az ünneplés, vizipipa, vodka-limonádé, dráma, nevetés, tűzijáték, barátok
- találkozás a többi barátaimmal: Tori, Anita, Andi, Bence, Vudi, Andris, Geri, Tamás, Hatem, Csabi, Péter, Marci, másik Tamás stb stb sorolhatnám még :)
- egyértelműen a garázs ! :)
DE sajnos ez a 2 hét is, mint minden jó, elmúlik. Többen kérdezték, minek megyek vissza, ha jobban érzem magam itthon. A válasz nem egyszerű, de legalább összetett. Azért is írom le, mert ha egyszer megingna a bizalmam magamban, csak visszaolvasom, és tudom, mit akartam: elhatároztam, hogy eljövök Olaszországba és megtanulok olaszul. Ezt az évet erre szántam, nem hagyhatom abba, nem adhatom fel. Még több barátot akarok találni és az ő segítségükkel megtalálni azt, mit is akarok kezdeni magammal. Vendégül akarom látni a barátaimat itt Genovában. Napozni akarok áprilisban a tengerparton. El akarom sajátítani az olasz konyha fortélyait. Meg akarom növeszteni a hajam és nyárra mínusz 10 kilóval akarok könnyebb lenni minimum.... például ilyen elképzeléseim vannak erre a félévre, szóval segítsetek és támogassatok ebben, nyáron meg úgyis hazamegyek :)
A visszaút förtelmes volt. Január 5-én este indult a wizzair gép Pisába, már a csekkolásnál elegem volt, mivel az egyik kedves utas hölgy kiverte a balhét, a reptéri őrségnek kellett őt lerendeznie, így a gépünk 20 percet késett, az egész repülés alatt turbulencia volt, így még aludni sem tudtam, de legalább hallgattam megannyi értelmes nő/férfi vinnyogását. Természetesen lekéstem az utolsó vonatot, ami bemegy a városba, busszal kellett mennem, bevergődtem Pisa Centrale pályaudvarra, ahol a jegykiadó autómata azt mondta nekem este 23:00-kor, hogy elfogyott a jegy a 3:28-as hajnali vonatra, csak az 5:44-esre van jegy. Kissé kiborcsiztam (Szilvi szavaival élve), hogy 4,5 óra helyett majdnem 7 órát kell töltenem az állomáson. Megvettem a későbbi vonatra a jegyemet. Természetesen váró nem volt nyitva, így egy hideg kőpadon telepedtem le 2 csöves társaságában. Gusztustalan egy hely a pályaudvar este...szenvedtem, fáztam, álmos voltam. Elővettem Erától és Ilditől kapott könyvemet, hogy az majd felmelegít (Pajkos mesék 4, erotikus történetek), de majdnem belealudtam. Leült mellém egy figura, látom, hogy ő is azzal a géppel jött, mint én, rajta volt a címke a bőröndjén. 10 perc múlva megszólít "Te ugye magyar vagy" magyarul "látom, hogy ...khm... magyar könyvet olvasol" :D szóval vele beszélgettem egész este, majd kitaláltuk, hogy felszökünk az előbbi vonatra. 3:25-kor, ebben a képtelen időpontban, állunk a peronon, magyarázzuk a szituációt a kalauz bácsinak, aki hót nyugodtam elküldött minket a vonat utolsó kocsijába, ott van még hely. Az egész vonat egyébként hálókocsis volt, az utolsó szerelvény volt fülkés, ott letáboroztunk a jéghideg fülkében, és meg sem álltam Genova city-ig, ahova reggel 5:30-kor érkeztem, az utolsó 20 perc míg hazasétáltam irtózatosan rossz volt, beestem az ágyamba és egész nap aludtam. A családom kedvesen fogadott, Pissinek nagyon hiányozhattam, mert mióta visszajöttem sokkal többet akar velem lenni, mint előtte.
Azóta egyébként nem történt semmi említésre méltó, mert a legtöbb haverunk még nem jött vissza a városba, majd csak január közepén-február elején várhatóak. Addig most nyugi és békesség van, Bettivel és Zsókával ütjük el az időnket.
Voltunk vidámparkban a hétvégén, nagyon népszerű és hangulatos hely a tengerparton :)
