Pontosan 3 éve jöttem haza Írországból, el sem hiszem, hogy így telik az idő: mintha tegnap lett volna. Aki nem ismerné a sztorimat, annak ajánlom a Timi Carlowban van blogot! Az Erasmus félévemben sok barátra tettem szert, akikkel hál’istennek a mai napig tartom a kapcsolatot. Nyilván nem napi szinten, hiszen nem lenne mit mondanunk egymásnak, az életeink olyan különböző utakon folytatódtak tovább, van aki Amerikában tanul, van aki rögtön munkába állt, van aki utazgat a világban és van, aki babysitterkedik (Én). Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne veszítsem el ezeket a barátságokat, ebben a 3 évben mindig kerestem az alkalmat, hogy meglátogathassam őket, és nagy örömömre ők is így állnak a dologhoz:  Jesse és Juhani (Finnek) kétszer is voltak már nálam Magyarországon, Martin (Német) is kétszer, plusz egyszer én is elmentem hozzá Hannoverbe, Claire (Francia) kétszer volt Budapesten, majd 2 évvel ezelőtt mindannyian, akiket felsoroltam elmentünk együtt Franciaországba, Lille-be, megünnepelni Marine (Francia) barátnőm szülinapját, ahol megannyi francia erasmusos baráttal találkoztunk.

Genovai létem során sajnos nem volt elég időm, hogy utazgassak és meglátogassam valamelyiküket, de szerencsémre Marine barátnőm elég közel lakik hozzám (Lyon) és elhatározta, hogy meglátogat engem az egyik hétvégén J Május 17-én érkeztek kocsival a barátjával, Sebastien-nel, a srác 34 éves és van egy kisfia, így tehét Marine mostohaanyukává vált. Ezt el sem tudtam volna róla képzelni, tekintve hogy 3 évvel ezelőtt mennyire más volt a személyisége, nem szerette a kötöttségeket és állandóan bulizott. Mára keményen dolgozó nő lett belőle és van egy családja. Ilyenkor érzem azt, hogy én le vagyok maradva a barátaimhoz képest, de szerencsére ez a depressziós érzés elmúlik, amikor fény derül arra, hogy nem minden arany, ami fénylik… (ezt most nem részletezném). Szóval csütörtök reggel érkeztek, rögtön egymás nyakába ugrottunk! Elmentünk reggelizni a napfényes Piazza San Lorenzo-ra, megittuk a reggeli cappuccino-t és ettünk mellé focaccia-t. Mint hogy régen is, be nem állt a szánk, annyi mindent kellett egymásnak mesélnünk. Sajnos nem tudtunk sok időt együtt tölteni, mert nekem dolgoznom kellett, így megbeszéltük, hogy ők elmennek Firenzébe csütörtök-pénteken, és péntek este újra találkozunk.
Pont a „legjobb” hétvégét választották, ugyanis május 20-án vasárnap volt Pissi elsőáldozása is. Mint már említettem, ez itt grandiózus ünnepnek számít, olyan mint egy kis esküvő, az egész család összegyűlik és elhalmozzák a gyerekeket ajándékokkal. A problémát az okozta, hogy sokat kellett segítenem a családnak, így kevesebb idő jutott Marinékra. Elkéretkeztem a családtól estére, hiszen a barátaimmal akartam tölteni az időt. Elengedtek, de közben Pissi rosszul lett (mint mindig, ha Nagy izgalom éri) és egész délután hányt, majd elaludtà el tudtam este menni J  Elvittem a kedves párt egy Pizzériába, a Piazza dell’Erbe-re, azaz a város központjába, majd mászkáltunk a Vicoli-ban, megmutattam nekik a kedvenc helyeimet, végül kikötöttünk a Mosamba-ban, ami egy latinos táncos est, és ott roptuk Marine-al 1-ig. Én maradtam még volna, de a barátja annyira szenvedett, hogy muszáj volt hazamenniük aludni. Hát igen, ő már nem fiatal, 34 év megviseli az embert. Csak az bánt, hogy Marine is kezd hozzá hasonulni, pedig ő még csak 24 éves…
Szombaton reggel a Luziék befogtak engem, hogy segítsek az ünnepség előkészítésében, így felvágtam 5 kiló epret, tzatziki szószt kevertem, tramezzini szendvicskéket készítettem, majd átmentünk a nagymamához (ahol rendezték a bulit) és ott rendezkedünk. Szerencsére 2-kor elengedtek, és el tudtam menni Marine-ékkal kicsit várost nézni. Beültünk a kocsiba, és kitűztük úticélnak Savona-t, közben pedig megálltunk a Riviérán több kis városkába is, gyönyörű képeket készítettünk és játszottunk a tengerparton. Savona 1 óra autóútra van Genovától és egy nagyon hangulatos kis városka, igazi mediterrán kikötő, innen indulnak a nagy tenger- és óceánjáró hajók Ligúriából. Egyszer szívesen elmennék egy ilyen útra, de egy hét kb 700-800 euróba kerül (ha szeretnél legalább egy ablakot a szobádra), így majd talán legközelebb J Körbejártuk a várost, majd kiültünk a naplementébe a kikötőben, és elszürcsöltünk egy koktélt, majd beültünk egy étterembe és a hétvégét megkoronáztuk egy igazi Genovai Pesto-s tésztával (isteni volt).  Sajnos vasárnap már nem tudtam velük találkozni, mert családi kötelességeim voltak, így szombaton este elváltunk. Nagyon örültem azért ennek a pár órácskának is, amit együtt tölthettünk, reméljük a barátságunk ki fogja állni az idők próbáját és hamarosan találkozni fogunk újra! Mielőtt ez megtörténne, azonban, elmegyek nyárok egy kicsit Finnországba, meglátogatni Jesse-t és Juhani-t, tehát a júliusom úgy fog kinézni, hogy hazamegyek innen Genovából kb július 9-én és 17-én már repülök is Helsinkibe, nagyon izgatott vagyok az út miatt, mivel még sosem jártam Odafent. Tudom, nem aprózom el a dolgokat, de mozgásban kell lenni, amíg lehetséges J

Vasárnap (május 20): Pissi Prima Comunione, azaz elsőáldozása. Már hetekkel ezelőtt elkezdődött a nagy készülődés, meghívókat gyártottunk, kajákat terveztünk, székeket szereztünk be, ruhát varrtunk stb stb… Én is eléggé aktívan be voltam vonva ebbe a projektbe. Úgy terveztük, hogy 10:30-ra lemegyünk a templomba, ezért én már 9-kor felkeltem, hogy készülődjek. Meglepetésemre senki nem volt már itthon, egy cetli várt: „A templomban találkozunk”…. kedvesek…. azt hittem énis a család tagja vagyok, de így a 9. hónapom végén egyre jobban körvonalazódik bennem, hogy tévhitekbe ringatom magam. Lementem a templomba, ahol már megannyi rokon tömörült megannyi ajándékkal a kezükben. Természetesen mikor kezd el zuhogni az eső? Hát persze, amikor csiniben, magassarkúban tipegek le a cicakövön… a szertartás maga szép volt, a gyerekek aranyosak voltak, Pissi is ügyes volt, ezek után átmentünk a nagymama teraszára, és megkezdődött a családi buli. Kissé feszélyezve éreztem magam, mert sok mindenkit nem ismertem, és sajnos Luziék sem mutattak be a családnak, így csendesen meghúztam magam a gyerekek asztalánál és hallgattam a fiatalok csicsergését. A kaja nagyon jó volt, főleg a precízen felvágott eper, meg persze az általam készített Kókuszgolyó, ami olyan nagy sikert aratott, hogy egyből megtanulta a família, ki is vagyok én J Pissi jó nagy adag ajándékot kapott, de azt mondom, hogy még a racionalitás talaján tudott maradni a család összes tagja: táskák, fülbevalók, ékszerek, kreatív cuccok, emlékkönyvek stb… Ellenben sok osztálytársával, akiknek iPad-et, iPhone-t, Blackberry-t meg ehhez hasonlókat ajándékoztak. 9 éveseknek… Bár miért is akadnék ki? Ilyen a genovai Rózsa-dombi élet!