Az egész egy csodaszép vasárnapon kezdődött, amikor Judit barátnőm (kisebb viszontagságok után) megérkezett a pisai reptérre, nagyon jó volt újra látni őt több mint 4 hónap után. Rögtön el is mentünk megnézni a ferde tornyot, nagyon szép volt, de Pisában ezen kívül nincsen semmi látnivaló, ezért beültünk egy étterembe, ahol ettünk egy tökéletes pizzát. 
Este több mint 3 óra alatt sikerült csak hazaérkeznünk Genovába, mivel a Cinque terrés incidens miatt még mindig késnek a vonatok. A család vacsival várt minket haza, aranyosak voltak.
Hétfőn volt Halloween és Luziék ezt erőteljesen meg szokták ünnepelni és minket is bevontak a készülődésbe. Az egész ház Halloween dekorációban pompázott és érdekes színű ételeket készítettünk a gyerekbuli résztvevőinek. Mi, nagyok kék színű tésztát ettünk a kicsik pedig csontváz alakú kaját. Este Jucival elmentünk tündéhez, ahol bemelegítettünk az esti bulira.
Mindenki valamilyen formában beöltözött, Nekem a kedvencem Tünde Alice csodaországban jelmeze jött be a legjobban. Én idén is megcsináltam a Lady Gaga/Tűz/Boszorkány hajat és megintcsak nagy sikert aratott, az én jelmezem a szép boszorkány volt :D Azt kell mondjam, nagyon jól éreztük magunkat, Juci nagyon szimpatikus volt mindenkinek. 
Éjjel tovább álltunk a buliba, ami egy romos kastély szerű házban volt megrendezve DJ-vel és rengeteg emberrel, óriási buli volt, remélem legközelebb is szerveznek majd ilyet!
Kedden szabad napom volt november 1 lévén, így elhatároztuk, hogy teszünk egy nagy túrát Genovában, és tényleg elég nagyra sikeredett. Itthonról elsétáltunk a Corso Italia-ig, ahol futni szoktam (tengerpart) de a végén nem álltunk meg és tovább sétáltunk a parton egészen Genova eldugottabb, külvárosi részeibe, ahol csodálatos helyeket fedeztünk fel. 
Összesen szerintem 4,5 órát sétáltunk, majd megnéztük a naplementét a tengerparton és hazabuszoztunk. Ezt egy nagyszerű napnak könyveltük el. A többi napban nem sok mindent csináltunk, mert nekem itthon kellett lennem és vigyáznom kellett Pissire, de azért szakítottunk időt a shoppingolásra és a városnézésre/fagyizásra. 
Csütörtökön viszont beköszöntött az ítéletidő, és erről eleinte fogalmunk sem volt. Rendes időbeosztás szerint mentünk Pissiért a sulihoz, ahol ronggyá áztunk a lezúduló esőmennyiségtől, jól össze is vesztem a kislánnyal és közben a gumicsizmámról álmodoztam. Egész délután itthon ültünk és száradtunk/tanultunk, mikor is hazajöttek a szülők és közölték, hogy minden zárva van, a színházból is hazaküldték őket. Döbbenten néztük a tv-ben a híreket az elöntött utcákról, terekről és pályaudvarról, hálát adtunk Istennek, hogy mi a "Rózsadombon" lakunk, ahol szinte semmi sem lehetett érzékelni a felhalmozódott vízből. Sajnos az értesülések szerint 7-en meghaltak az utcákon és még a mai napig takarítják a köztereket, sok boltot, pincét, éttermet elöntött a víz, Zsófiékat is, de szerencsére ők a 6. emeleten laknak. Szerencsére azokon az utakon, ahol én szoktam közlekedni, nem volt semmi para, este Jucival kimentünk a városba sétálni és szinte senki nem volt az utcákon, pedig volt vagy 15 fok és nem is esett már az eső. A médiában annyira túldramatizálták a helyzetet, hogy az emberek nem mertek kimozdulni 2 napig. Igen, aláírom, egyes részeken nagy baj történt, de nem a belvárosban.
Szóval mi túléltük a katasztrófát és szombaton Judit visszarepült Londonba. Remélem, hogy hamarosan újra találkozunk, legközelebb én látogatom meg őt :)
Miután kikísértem a reptérre, nem volt kedvem hazajönni és elmentem metrózni, még sosem voltam úgysem...hát nem nagy szám, de azért elütöttem az időmet. A hétvége nagyon unalmas volt, a család sem valami jófej mostanában velem, ezért szombaton este elmentem bulizni az olaszokkal és végre felvidultam :)
