December 8-án kezdődik Olaszországban a karácsonyi készülődés és az emberek megőrülnek. Ez fokozottan érvényes az én családomra, imádják dekorálni a lakásukat. Ez a nap vallási ünnep, nincsen suli és az emberek nem dolgoznak, helyette elkezdenek shoppingolni. Alig bírtam tegnap átvergődni magamat a bevásárló utcán: fények, dekorációk, több ezer ember járta a boltokat ajándékok után kutatva. Itthon felállítottuk a karácsonyfát, Gilda rögtön meg is mászta, egyszer csak a fa közepéből nyávogott rám :) Készül már a Betlehem is, ha készen lesz le is fotózom, ezt majd látnotok kell!

Ünneplésként december 7-én este elmentünk az olaszokkal a Trattoria di Pino-ba, azaz Pino éttermébe. Ez amolyan all you can eat hely, 15 euróért annyit eszel és iszol, amennyi beléd fér. 11-en mentünk, és úgy éreztem magam, mintha valamilyen olasz filmben lennék: mindenki ismeri a tulajdonost, beszélgetnek vele, Pino hozza a jobbnál jobb tésztákat, a fiúk alig hagytak nekünk tésztát a tányérban, kipróbáltunk 5 féle mártást (büszkén konstatáltam hogy Bianca még mindig a legjobb szakács Genovában), folyt a bor, mintha öntöttél volna belénk, így nem volt nehéz feloldódni, noha a vacsi előtt izgultam, hogy fogom megérteni a többieket, ilyenkor mindenki nagyon gyorsan és artikulálatlanul beszél, nade nem volt probléma, belejöttem hamar. Énekeltünk, beszélgettünk, megtapsoltuk a konyhafőnököt, tényleg mintha egy olasz filmben lettünk volna. Utána átmentünk egy buliba, ahol egy nagyot táncoltunk, mindenki ott volt, aki számít, fél 6-ra értem haza :) Másnap, vagy inkább aznap 4 óra alvás után megindultunk a magyar csajokkal kirándulni a hegyekbe, elmentünk a Casella nevű kisvonattal Genova legvégébe fel a hegyre és hazasétáltunk, kellemes kis túraútvonal volt, csak szokatlan volt számomra, hogy majdnem meggyulladtunk, 18°C volt, lehet hogy 20 is december 8-án! Egy szál ujjatlan pólóban sétáltuk le azt a pár 10 kilómétert.... 

Már csak 2 hét és otthon vagyok, vegyes érzelmeim vannak, hiszen imádom Genovát, de kezdenek nagyon hiányozni az otthoni dolgok, a család, a barátok és a karácsony meg a hideg. Nagyon fogok örülni, hogy újra láthatok majd mindenkit, és januárban, újult erővel vetem bele magamat a Genovai életbe.

 Sokan kérdezitek tőlem okkal, hogy "Na és mi van az olasz pasikkal?", hiszen az a sztereotípia alakult ki az itteni nemzet férfiairól, hogy el akarják csavarni a nők fejét, csábítanak, bókolnak, szerelembe esnek majd meggyötörnek. Én másképp látom.

Még Giulio mondta nekem az elején, hogy vigyázzak az olasz pasikkal, nem tudom mire érthette. Úgy veszem észre, hogy ez a sztereotípia az Ő korosztályára volt igaz, tehát a most 40-50-60-as olasz férfiállatokra. Az fiatalabb generációk már meggyengültek, elvesztették varázsukat és csábítási képességüket, az okokat csak találgatni tudom, de valószínűsítem, hogy ugyanaz a helyzet mint Magyarországon, a sok TV és Internet bámulása a hibás. Léteznek az úgynevezett "papagallo"-k, ami az olasz kifejezés a lányok után fütyülő "Ciao Bella"-t kiabáló fiúkra, de ez egyáltalán nem csábító, senki számára. Az első élményem az olasz fiúkkal itt Genovában mondjuk nagyon pozitív volt. Tünde barátaival ismerkedtem meg először, és rögtön befogadtak a társaságba, este a házibuli után kocsival hazavittek. Azt mondták, hogy az olasz csajokat nem viszik el sosem, mert hálátlanok, még egy köszönömöt sem nyögnek ki, ellenben az "elveszett" és "új"  külföldi lányokkal, akiknek segítség kell, ők pedig gyakorolhatják az "úriemberséget". Szerintem az általam ismert olasz fiúk nagyon kedvesek és segítőkészek, de csak barátok. Látom rajtuk, hogy képtelenek udvarolni, nekem sem meg másnak sem. Néha úgy érzem, lelki szemetesláda vagyok, amikor elmesélik, hogy xy tetszik nekik de a csaj ilyen meg olyan... HÉ, olasz vagy, találj ki valamit!!! :D A másik véglet, amikor az olasz srácnak barátnője van, de ez a tény nem különösebben zavarja és kikezd mindenkivel aki szembe jön vele az utcán, látványosan demonstrálva, hogy ő még mindig a "pályán" van. Szóval itt sem más a helyzet mint otthon, úgy gondolom ez a Mi generációnk hibája, nem számít honnan származol. De hogy ne csak negatívumokat mondjak, van előttem pozitív példa is. Megismertünk egy új magyar lányt a nyelvsuliban, őt is Zsófinak hívják, most költözött ki Genovába pár hete, természetesen egy olasz fiú miatt. Megismerkedtek, a srác elvitte randizni, egymásba szerettek és a távolság nem volt akadály, Zsófi kiköltözött ide, a srác már nagyon jól tolja a magyart, nagyon meg is lepődtünk rajta. Rajongással figyeli Zsófit és mindent megtesz érte. Szóval lányok, létezik a Szerelmes Olasz Pasi, csak várni kell és talán megtalál :D

 Jó rég nem írtam. Ez azért van, mert sok dolgom volt manapság, család-barátok stb. Egy hét késéssel, de szüleim és Szilvi megérkeztek a gyönyörű Genovába, a húgom velem lakott a mini szobámban, a szüleim pedig egy hotelben 5 perc sétára tőlünk. Nem szeretném azzal tölteni itt a helyet, hogy leírjam, mit csináltunk, mivel semmi különös nem történt, megviziteltük a fontos helyeket a városban, sokat ettünk, ittunk, beszélgettünk, autókáztunk.

Nagyon örültem, hogy újra látom őket, hiszen már több, mint 2 hónapja nem találkoztunk. Amikor az ember külföldön van új benyomások érik, pozitívak, negatívak. Akármennyire is jól érzem itt magam, ez semmit sem érne, ha nem tudnám megosztani azokkal, akiket szeretek és közel állnak hozzám. Lényegében ezért írom ezt a blogot is, mert szeretném, ha az érdeklődők egy kicsit átélhetnék azt, ami velem történik, annak meg pláne örülök, ha valaki eljön meglátogatni és meg is mutathatom az olasz életérzést: a pálmafákat, a tengert, a sikátoros utcácskákat, az új barátaimat és az új családomat. Szokásomhoz híven be nem állt a szám, amíg itt voltak, most már minden téren és utcában vannak emlékeim és élményeim és ezt kellőképpen át is akartam Nekik adni. Szilvivel elmentünk egy házibuliba is, ahol a barátaim egy részével meg is ismertettem őt. Jó érzés volt újra beszélgetni vele, ha otthon vagyunk, akkor nem tudjuk igazán egymást értékelni, mert sok időt töltünk együtt és újabb mondanivalónk nincsen, viszont apróságokon szoktunk vitatkozni. Most a viszontlátás örömében nem is volt erre időnk és igazán jókat beszélgettünk. 
Az új olasz családom és szívélyesen fogadta Őket, vacsit is szerveztek nekünk, mondanom sem kell, hogy Bianca kitett magáért, a szokásosnál jóval több finomságot tömtünk magunkba és anyu ki is adta már az utasításokat, hogy milyen recepteket is kéne megtanulnom. Szerintem ha karácsonykor hazamegyek, én fogok főzni mindenkinek :)

p.s.: a buliképet tudod miért linkeltem be Szilvi :)
 

Miután hazamentek, nagy üresség maradt utánuk, úgy éreztem, nekem is velük kéne mennem, hiszen a családom és hozzájuk tartozom. Az eszemmel tudom, hogy nekem nagyon jó dolgom van most itt kint, de a barátok és a család (meg az állatok) hiánya egyre jobban frusztrál engem; azzal nyugtatom magam, hogy már csak 1 hónap és otthon leszek Közöttetek! Biztos nehéz lesz visszatérni Januárban, de már készítem a tervet, mit is akarok elérni a maradék fél éven belül, remélem mindent be tudok teljesíteni, amit elvárok magamtól!

A családi látogatás "maradékait" a héten fel is dolgoztam, először a Luziéknak csináltam túrós-tejfölös-sajtos pogácsát amire Bianca annyit mondott, hogy veszélyes kaja, mert sokat esznek belőle és nagyon finom :) Az ilyen dicséret mindig jól esik! A második köröm csütörtök este volt, amikor Tündével és francia barátjával együttes erőkkel szerveztünk egy kis baráti összeröffenést amelyhez én túrógombóccal, tejföllel és francia drazséval/dunakaviccsal járultam hozzá. Mindenkinek ízlett és secc-perc alatt elfogyott minden. 

 Az Egyed család pénteken-szombaton beveszi Genova városát! Ez a videó adja a legjobban vissza, mi is vár Rád, ha eljössz ide!

 

Ez meg az aktuális kedvenc zeném, nagyon szeretnék egyszer eljutni Puglia-ba, ami Olaszország legdélebbi tartománya, a csizma sarka. Gyertek táncolni Pugliaba!

 

 

 2011.11.11 11:11:11 

Annyira szép ez a dátum, már nagyon vártam, hogy bekövetkezzék. Azt kell mondjam, ahhoz képest amit vártam, sokkal jobb napom volt.

Tudom, hogy azt írtam, nem ünneplem a szülinapomat idén, de a barátaim szeretete és figyelme annyira jól esett tegnap, hogy meggondoltam magam. Facebookon több mint 150 köszöntést/levelet kaptam, sms-ből is volt jópár mind az olasz, mind a magyar számomra, volt aki felhívott és volt aki átjött hozzám felköszönteni J

Az ideiglenes családom is nagyon kedves volt velem, Bianca sütött nekem almás tortát, ami természetesen isteni volt, a nagymama pesto-t csinált, kaptam ajándékba egy gyönyörű sálat. Este áthívtam Bettit és Tündét és készítettem nekik vacsit (Zsóka sajna nem jött mert lebetegedett).  Bianca kisebb szívrohamot kapott, amikor közöltem vele, hogy Bolognai-s pizzát csinálok, nem tudták feldolgozni, hogy miért teszek Bolognai szószt a pizzára (Azért, mert finom!!!), aki volt a búcsúbulimon, az tudja :D  Csináltam még tejbegríztortát, most ez lett az új specialitásom, azért mert könnyű, egyszerű és nagyon finom! A szülők sajnos nem tudtak otthon enni velünk, mert előadás volt este a színházban és dolgozniuk kellett, csak fél éjfélre jöttek haza. Ekkor megindultunk Tündével az éjszakába, és találkoztunk az olasz haverjainkkal, akik személyesen is felköszöntöttek és elhalmoztak sok-sok vodka-limonádéval, én meg vittem nekik tortát. A Moretti egy olyan hely, ahol az emberek este találkoznak a barátaikkal, nem kifejezetten bulihely, csak egy bár, viszont ott van a legjobb hangulat a városban, én tegnap este rengeteg új és érdekes emberrel találkoztam és nagyon élveztem, hogy olaszul beszéltem mindenkivel egész este.

Köszönöm tehát mindenkinek, aki gondolt rám, ilyenkor érzem igazán, hogy azért valamit jól csináltam és büszke lehetek, hogy ennyi barátom van! Köszönöm Nektek!

 Sajnálatos módon nagymamám meghalt kedden délután, így a szüleim nem tudnak jönni a hétvégén meglátogatni, és ami még rosszabb, én sem tudok hazamenni most :(
Nagyon szerettem őt, nagyszerű személyiség volt, örömmel fogok rá gondolni!

Úgy döntöttem idén nem ünneplem meg a szülinapomat.

 

 Az egész egy csodaszép vasárnapon kezdődött, amikor Judit barátnőm (kisebb viszontagságok után) megérkezett a pisai reptérre, nagyon jó volt újra látni őt több mint 4 hónap után. Rögtön el is mentünk megnézni a ferde tornyot, nagyon szép volt, de Pisában ezen kívül nincsen semmi látnivaló, ezért beültünk egy étterembe, ahol ettünk egy tökéletes pizzát.  Este több mint 3 óra alatt sikerült csak hazaérkeznünk Genovába, mivel a Cinque terrés incidens miatt még mindig késnek a vonatok. A család vacsival várt minket haza, aranyosak voltak.

 

Hétfőn volt Halloween és Luziék ezt erőteljesen meg szokták ünnepelni és minket is bevontak a készülődésbe. Az egész ház Halloween dekorációban pompázott és érdekes színű ételeket készítettünk a gyerekbuli résztvevőinek. Mi, nagyok kék színű tésztát ettünk a kicsik pedig csontváz alakú kaját. Este Jucival elmentünk tündéhez, ahol bemelegítettünk az esti bulira. Mindenki valamilyen formában beöltözött, Nekem a kedvencem Tünde Alice csodaországban jelmeze jött be a legjobban. Én idén is megcsináltam a Lady Gaga/Tűz/Boszorkány hajat és megintcsak nagy sikert aratott, az én jelmezem a szép boszorkány volt :D Azt kell mondjam, nagyon jól éreztük magunkat, Juci nagyon szimpatikus volt mindenkinek.  Éjjel tovább álltunk a buliba, ami egy romos kastély szerű házban volt megrendezve DJ-vel és rengeteg emberrel, óriási buli volt, remélem legközelebb is szerveznek majd ilyet!

Kedden szabad napom volt november 1 lévén, így elhatároztuk, hogy teszünk egy nagy túrát Genovában, és tényleg elég nagyra sikeredett. Itthonról elsétáltunk a Corso Italia-ig, ahol futni szoktam (tengerpart) de a végén nem álltunk meg és tovább sétáltunk a parton egészen Genova eldugottabb, külvárosi részeibe, ahol csodálatos helyeket fedeztünk fel.  Összesen szerintem 4,5 órát sétáltunk, majd megnéztük a naplementét a tengerparton és hazabuszoztunk. Ezt egy nagyszerű napnak könyveltük el. A többi napban nem sok mindent csináltunk, mert nekem itthon kellett lennem és vigyáznom kellett Pissire, de azért szakítottunk időt a shoppingolásra és a városnézésre/fagyizásra. 

Csütörtökön viszont beköszöntött az ítéletidő, és erről eleinte fogalmunk sem volt. Rendes időbeosztás szerint mentünk Pissiért a sulihoz, ahol ronggyá áztunk a lezúduló esőmennyiségtől, jól össze is vesztem a kislánnyal és közben a gumicsizmámról álmodoztam. Egész délután itthon ültünk és száradtunk/tanultunk, mikor is hazajöttek a szülők és közölték, hogy minden zárva van, a színházból is hazaküldték őket. Döbbenten néztük a tv-ben a híreket az elöntött utcákról, terekről és pályaudvarról, hálát adtunk Istennek, hogy mi a "Rózsadombon" lakunk, ahol szinte semmi sem lehetett érzékelni a felhalmozódott vízből. Sajnos az értesülések szerint 7-en meghaltak az utcákon és még a mai napig takarítják a köztereket, sok boltot, pincét, éttermet elöntött a víz, Zsófiékat is, de szerencsére ők a 6. emeleten laknak. Szerencsére azokon az utakon, ahol én szoktam közlekedni, nem volt semmi para, este Jucival kimentünk a városba sétálni és szinte senki nem volt az utcákon, pedig volt vagy 15 fok és nem is esett már az eső. A médiában annyira túldramatizálták a helyzetet, hogy az emberek nem mertek kimozdulni 2 napig. Igen, aláírom, egyes részeken nagy baj történt, de nem a belvárosban.
 

Szóval mi túléltük a katasztrófát és szombaton Judit visszarepült Londonba. Remélem, hogy hamarosan újra találkozunk, legközelebb én látogatom meg őt :)
Miután kikísértem a reptérre, nem volt kedvem hazajönni és elmentem metrózni, még sosem voltam úgysem...hát nem nagy szám, de azért elütöttem az időmet. A hétvége nagyon unalmas volt, a család sem valami jófej mostanában velem, ezért szombaton este elmentem bulizni az olaszokkal és végre felvidultam :)

 

 

 

 Mostanra csak annyit, hogy írni fogok hamarosan (holnap vagy vasárnap), Juci itt van még nálam, de amint elmegy, mindent elmesélek :D

Boldog Szülinapot Zsófi!!!!

Ma kimutatta Genova a foga fehérét!
Már 2 napja nem érzem jól magam, de ma reggelre elég rosszul lettem, fájt a torkom stb... nem volt jó így a suliban ülni. Az időjárás nagyon alattomos, 10-12 fog van, azaz nem hideg annyira, de az eső esik a szél meg fúj, és ez a legrosszabb kombináció. Mire beértünk a suliba megáztunk (nem számít hogy van ernyőnk), majd 3 órát kellett ülni a kvázi hidegben. Ezek után elmentünk a gyerekekért szintén esőben, majd a nagymamához kajálni és onnan Pissivel haza. Ezen az utolsó úton annyira pechünk volt, hogy felerősödött a szél és az eső is és szanaszét áztunk, az esernyőinket pedig eltörte a szél. Az utcákon patakokban folyt a víz. Szülők, gyertek gyorsan és hozzátok a gumicsizmámat!!!
Remélem a hétvégére jó lesz az idő, mert jön imádott Judittám!!!
 

UPDATE: most néztük a tv-ben, hogy a tegnapi óriási vihar elmosta az egész Cinque terrét, sokan meghaltak, az összes falu sártengerben úszik. Lehet nem megyünk oda Juci :(

 A héten semmi említésre méltó nem történt, a gyerek nagyon stresszes volt a pénteki bulija miatt, ugyanis október 21-én 9 éves lett. Pissi és az ex vőlegénye, Fede együtt tartották a szülinapjukat és meghívták az egész osztályt. Pénteken Biancával, Zsófival és Zsófi szüleivel elmentünk a sulihoz felszedni az egész osztályt, majd onnan csoportosan átvonultunk a buli helyszínére, ami egy aranyos étterem volt a Castelletto-ban (előkelő kerület Genovában, a hegyen). 21 kisgyerek plusz 2 bébiszitter plusz 5 felnőtt volt jelen a rendezvényen. Először ettünk, nagyon finom volt a pesto-s lasagna, rákaptam nagyon, lehet majd otthon is fogok ilyet csinálni! Aztán volt sima lasagna, amiből mi nem kaptunk, majd pizza. Ezt az evészetet ne úgy képzeljétek el, mint nálunk otthon, itt mini adagok vannak, bébi adagok, és azzal is jól laknak a gyerekek. Nem ettünk valami sokat, de az finom volt.  Ezek után elkezdtek játszani, az én reszortom volt a kislányok kifestése. Még sosem csináltam ilyet, de azt kell mondjam, egészen jól sikerültek a kiscicák-pillangócskák-kutyuskák és virágocskák. A nap végére tetőtől-talpig csillámporos voltam. Zsófi origamizott velük, Giulio pedig a fiúkkal játszott. Apukám úgy viselkedett a többi kisgyerekkel mint a sajátjaival, kiabált velük, rendezkedett állandóan, kiállította a gyerekeket a játékból ha valami rosszat csináltak stb. Nem nagyon tudom ezt a hangnemet tolerálni, de úgy látszik mások sem, mert Claudia (Fede anyukája) is rászólt Giuliora, hogy fejezze már be a kiabálást.
Ezek után kibontották a gyerekek az ajándékokat, Fede csomó legót, Rosamaria pedig csomó Hello Kitty-s cuccot kapott. A torta felszeletelése az utolsó mozzanata volt a bulinak, Rosa tortáját Bianca sütötte, és isteni finom volt, sima piskóta bevonva étcsokival, Fede tortája pedig marcipános volt, imádtam mindkettőt! Végre sikerült képet csinálnom az egész családdal, meg tudom végre mutatni, kikkel is élem az életem. Nagyon örültem hogy Lorenzo és a nagymama is végre megjelent egy eseményen.
Este hazajöttünk és a mi ajándékainkat itthon adtuk át az ünnepeltnek, én vettem neki egy macis csillogós téli kesztyűt a H&M -ben plusz Kinder Pinguihez hasonló csokit. Giulio azonnal kiakadt, hogy a gyerek ilyet nem ehet (....) de mondtam neki, hogy egyszer egy héten csak belefér, erre rábólintott. Nagyon sajnálom a kislányt, hogy ennyire korlátozzák és nem engedik enni sem, még a szülinapján sem. A lényeg hogy örült az ajándékomnak és nagyon élvezte ezt a napot. Ilyenkor szeretem a gyerekeket, amikor sokan vannak és aranyosan játszanak.

Szombaton elmentünk shoppingolni Zsófival és véééégre megtaláltam a cipőt, amit kerestem, vettem egy tökjó meleg Adidas városcirkáló sportcipőt :) (Az élet apró örömei)

Valamelyik nap kedves Benni barátom azt kommentelte a blogomhoz, hogy „Party-Party-Party. Timi, Carlow time is over”. Ezen elgondolkoztam. Vajon tényleg így kell ennek lennie? Számomra az Erasmus élet azt jelenti, hogy nem ülök otthon hanem megyek, ismerkedek külföldiekkel, beszélgetünk, jól érezzük magunkat együtt, bulizunk, felfedezzük együtt a kis világunkat. Persze, ezt nem lehet egész életen át folytatni, hiszen a társadalmi elvárásoknak megfelelően kell majd beilleszkedni, megteremteni az egzisztenciát stb… Ezt megértem és elfogadom, tényleg így van. De ÉN szeretném majd egyszer belátni, hogy le kell állni, vagy ha nem is leállni, de stabilabb életet élni.  Igen, én még nem készültem fel erre, nem készültem fel a szorgos, mindennapi munkára. Valószínűleg még sokáig keresni fogom a kibúvókat és lehetőségeket, és a válaszom Benninek, hogy  Te döntöd el, mikor van vége a bulinak!

Más.

Szombaton reggel 5 óra alvás után felébredtem, hogy levigyem Pissit a színjátszó órájára. Mondhatom, nem volt valami kellemes, már csak azért sem, mert az első olyan nap volt, amikor kabátot kellett felvennem, hideg volt és fújt a szél.  Másfél órát kellett várnom rá, de nem volt kedvem hazasétálni a Porto Antico-ból. Ezért hát kiültem a reggeli napsütésbe és akkor megvilágosodtam! Imádom ezt a várost és imádok itt lenni! Hogy miért? Mert….

• Olaszországban van, a tenger mellett van, a hegyekben van, tehát minden ami csak kell nekem.
• Olasz kaja (ezt nem fejtem ki bővebben, úgyis tudjátok).
• Egy családnál lakok, akik főznek-mosnak rám, kényelmesen élek és van Sky tv.
• Vannak nagyon jó barátaim, akikkel mindent meg tudok beszélni.
• Könnyen szereztem új barátokat, akikkel majd lassan meg fogom tanulni a nyelvet.
• Genova városa gyönyörű, tele van rejtélyes utcákkal, sikátorokkal, a Viccoliban imádok elveszni.
• Nagyon jó boltok vannak.
• A Porto Antico-ban mindig süt a nap, ha lesétálok oda egyből jó kedvem lesz.
• Közel van a Cinque terre, San Remo,  a Dél-Franciaországi partvidék, Milano, Pisa, Velence stb…
• Ha mégis bármi nem tetszenek, könnyen haza tudnék menni.

 Ma van az a nap, amikor végre ettem házi készítésű pizzát! Ezt meg kell ünnepelni!! Mondjuk az én Tesco-s alapú bolognai pizzám 10* jobb, de azért szép próbálkozás volt Bianca!

Az internetem ügye tovább búrjánzott, már nem tudom kontrollálni a dolgokat, el kell fogadnom, hogy Giulio ezt sosem fogja megoldani és nem lesz normális netem amíg haza nem megyek.

Ezen kívül ma volt az International Suit Up! day, aki nézi a HIMYM-t, az tudja, miről van szó (ki kell öltözni és kész). Természetesen nagy fanként én is kiöltöztem, és bizonyítván ezt csináltunk pár képet a csajokkal a Piazza De Ferrari-n.

Tegnap egyébként tökjó bulit csaptunk, Tündénél kiültünk a tetőteraszra, amit nagyon élveztünk, sok olasz, erasmusos, sok bor és popcorn. Elsőosztályú Tetőbuli volt :)

A hétvégém nagyon jó volt. Péntek este elmentem bulizni Tündével és olasz barátaival. Eleinte nehezemre esett bármit is olaszul kinyögni, de az este végére már folyékonyan toltam a dumálást. Vincenzo a bal oldali, Lorenzo a jobb oldali srác és Tünde, akiről nem annyira ekőnyös a kép, bocsi, next time :D Megismerkedtem sok bárral, megtudtam, hova is járnak a genovai fiatalok, és egy exkluzív underground partiba is belecsöppenhettem. 3-ra értem haza, frissen, kipihenten ébredtem reggel 8-kor.

Szombaton pihentem sokat, elmentem megvenni a Vodafone-nál az internet chiavettámat (USB internet), mert ugye nincs net a szobámban, és ez megsérti a privacy-mat. Ennek ellenére nekem kell fizetnem érte, ez nagyon nem teccik. Csak vasárnap üzemelhettem be és előre elárulom, nagyon szarul működik, ne vegyetek ilyet Olaszországban! 50 euró 3 hónapra, utána 19 minden egyes hónap...erősen elgondolkodok, kell-e. Szombat este Bettivel együtt babysitteltünk náluk, mert Pissi náluk aludt és a szülők későn értek haza, 4 gyerek mellé kell 2 nagylány. Így 4-esben nem is olyan rosszak. Amíg ők filmeztek, addig mi Bettivel kókuszgolyókat gyártottunk a másnapi nagy szülinapi zsúrra.

Vasárnap reggel lementünk Camogli-ba, rájöttem, hogy mi itt nyaraltunk, amikor 10 éves koromban itt voltunk a családdal. Gyönyörű város a hegy oldalában, a tenger pedig mesésen szép volt. Mivel az idő hűvösödik, így a tenger mélykék színt vesz fel. Mindig is erre vágytam, hogy a tenger partján éljek és minden nap ilyen szépséget láthassak!

Tehát az alkalom pedig Betti gyerekének, Francesco-nak és Pissi osztálytársának, Mavi-nak a szülinapi zsúrja volt, 9 évesek lettek. Mavi szüleinek birtokán volt a buli, ahova az egész osztályt meghívták, szülőket is. Mi Bettivel rendezőként mentünk ki és egész nap segédkeztünk. Engem Mavi-ék vittek ki, egy rohadtjó BMW-vel, úgy érzem megéri ügyvédnek lenni Olaszországban :D A partin rengeteg kaja volt, mindegyik nagyon finom, de az olaszok nem esznek semmit. Mindenki olyan vékony, szinte éheznek, de mégsem esznek. Betti anyukáját pl. láttam elsuhanni egy jó nagy adag ruccolával (saláta), miközben ott voltak a legfinomabb husik és torták. Nekünk magyaroknak nem kellett sok, mindent megkóstoltunk, a rozmaringos focaccia volt a kedvencem (az a pizzatészta dolog, ami itt Genovában nemzeti kaja). A szülők szerveztek játékokat a srácoknak, kreatívoskodtak és futkároztak. Nagyon bírom Pissi osztálytársait, nagyon aranyos gyerekek. A szülők is kedvesek voltak velünk, biztos azért, mert sokat takarítottunk. Egyre jobban megy az olasz.... A kert hátuljában pedig ott kéklett a gyönyörű tenger. Igazából nem sok mesélni valóm van erről a napról, inkább maga az életérzés fogott meg, hogy így is lehet élni... Este Betti családjával, Maryniékkel mentem haza, nagy 7 személyes Kiájuk van, megszerettem őket ezen a napon, eddig olyan hidegnek tűntek, de közben nagyon kedves emberek. Amikor jöttünk haza, olyan érzésem volt, mint régen, amikor a családommal jöttünk nyaralni Olaszországba, alagutakat számoltunk, énekeltünk és jól éreztük magunkat. Lehet, hogy az előző bejegyzésemben lehordtam a gyerekeket, de ha ilyen pozitív pillanatokra gondolok, akkor inkább szeretnék minimum 3 vagy 4 gyereket, hogy ők igazán jól érezhessék magukat :)

 Ma lehűlt a levegő és a következő napokban beköszönt hozzánk az igazi ősz. Az időjárással együtt a kedvem is megváltozott kicsit.

Azon kívül, hogy egy gyönyörű országban vagyok, más előnyei is lesznek annak, hogy eljöttem Genovába. Ezek előtt sosem foglalkoztam gyerekekkel, mert nem tudtam megtalálni velük a közös nyelvet. Itt Pissi kívül más gyerekekkel is találkozom nap mint nap, és idővel megtapasztalom, hogy a jövőben én hogy és hogy nem akarom majd nevelni a gyerekemet. Márha lesznek, mert  az utóbbi pár nap teljesen elvette a kedvemet a gyerekektől, tényleg maximális rispect minden anyának és apának, akik gyereket bevállalnak!! Anyu, nem tudtam, hogy mi is ilyen idegesítően és bután viselkedtünk, nagyon örülök, hogy sikerült életben tartanod az évek során és nem fojtottál bele egy kanál vízbe!!!

 

 Vasárnap úgy gondoltuk, a szombati buli után elmegyünk regenerálódni a tengerpartra. VÉGRE jó idő volt a szabadnapunkon! Eredetileg 3-an mentünk volna a lányokkal, de valahogy kezdenek ragadni más emberek is (tökjó). Jött velünk Attila és Kevin is, Attila lakótársa. Elvonatkoztunk Nervibe, ami Genova egyik külső, nyaraló kerülete, 15 perc a központtól, nagyon ideális távolság és ott a part már nagyon jó. A helyszínen meg találkoztunk 4 másik Erasmus diákkal is, így 9-esben nyomtuk a partot. Október 2-án 28 fok volt, tökéletes fürdőzési idő, a tenger nagyon szép volt, sziklákon másztunk és sokat úsztunk, Betti pedig áttörte a saját korlátait és ugrott a szikláról!!! Amikor meguntuk az úszkálást, elsétáltunk a Nervi parkba és játszottunk. Vittem magammal a Jungle Speed-et, amit persze mindenki imádott. Este busszal mentünk vissza a városba, ami nem volt valami jó ötlet, mert 1 órát kóvájogtunk a helyi járattal. Itthon már várt a vacsora és a család melege, azt kell mondjam, nagyon jó nappunk volt (ahogy azt a gépek is mutatják lent). Akkor lett volna persze a legtökéletesebb, ha itt lettetek volna! Mindenki nagyon hiányzik nekem!

Hétfőn megvettem a jegyeket Genova-Pisa között, már készülök Juditta jövetelére!

A keddi napom (október 4) elég mozgalmas volt, reggel elmentem a nyelvsuliba, ahol lehúztunk 3 órát, jó sokat gyakoroltunk, de nem elég a fejlődésemhez, így itthon is szoktam tanulni meg olvasgatni, tv-z nézni. A How I Met Your Mother nagyon vicces olaszul :D (köszönöm Sky TV). Utána elmentem Pissiért a suliba 1-kor, átmentünk a Nonnához (nagymama) ahol mindig érdekes dolgokat ehetek. Nagyon furcsa dolgokat tudnak itt főzni. Mindig van valami hal és olyan módon elkészítve, ami nagyon gusztustalan. Amikor kijöttem, eldöntöttem, hogy minden új dolgok ki fogok próbálni és mindent megeszek, de vannak azért határok, a haltól rosszul lettem :S Utána hazajöttünk Pissivel megcsinálni a házi feladatot, ami a legtöbbször szenvedés, mert ő sem akarja csinálni meg én sem. Így elkezdtünk verekedni és jégkockával dobálózni, kicsit kikelt magából a kislány, de végre úgy láttam őt, mint egy igazi gyerek. Szerintem a szülők nagyon keményen fogják őt és nem engedik kitörni néha. Mindenesetre ezek a játékok erősítik a kapcsolatunkat és remélem, hogy egyre jobban szeret engem :) Ezek után elmentünk karatéra, utána pedig az Operaház (Biancáék) által szervezett koncertre a Galeria Marzinibe. Klasszikus Strauss örömzene a város legszebb sétálóutcájában, nagyon tetszett nekem, a gyerekeknek kevésbé. Most van a városban a Yeacht és Vitorlás kiállítás és vásár, és ennek tiszteletére rendezvények vannak városszerte, a koncert is ezért volt, majd a Via Romából sétálóutcát alakítottak ki (Luois Vuitton, Gucci és hasonló boltok). Számomra nagyon fura volt, hogy az utca népe szabadon bemehetett bármelyik luxusboltba, és ott szétnézhetett és ingyen pezsgőt ihattak és focacciát ehettek a népek. Fura, de jó ötlet :) Pissi és a többi gyerek nagyon nagyon sok boltba bementek és telezabálták magukat focacciával.

 Úgy érzem kezd beindulni itt az élet és tényleg minden a legjobban alakul.

A nyelvsulis első (katasztrófa) nap után elmentünk az intermediate (középhaladó) csoport órájára, és nagyon jól éreztem magamat, mert ez már tényleg az én szintem, értek mindent, érdekes dolgokat tanulunk és a csapat összetétele is kedvezőbb, mint a másik csoportban. Hurrá!

Elkezdtem barátokat is gyűjteni, egyre több Erasmusossal, olasszal és magyarral ismerkedek meg. Minden a Facebookon kezdődött, amikor ráírtam Attilára, a magyar srácra az egyetemről...Először találkoztunk nála, ott találkoztam Tündével, a másik magyar lánnyal (akivel mellesleg egy buszon jöttünk Genovába), majd Tündénél lángosos buli volt, ahol megismerkedtem az ő olasz haverjaival, akik igazán kedvesek és jófejek, majd szombat este Housewarming buli volt Attilánál, ahova eljött csomó Erasmusos és nem Erasmusos, au pair, orvos stb. és a társaság egyre csak bővül és bővül. Köszönöm neked Mark Zuckerberg!

Az internetem kérdése is megoldódni látszik, Giulio ezerrel rajta van, hogy csiszoljon nekem netet a szobámba, átalakítjuk az egész itthoni rendszert, és napokon belül már minden jó lesz :)

Juditta barátnőm bejelentette, hogy október 30-án jön hozzám és majdnem 1 hetet töltünk majd együtt, nagyon izgatott vagyok, hiszen június óta csak virtuálisan láttuk egymást. Itt lesz Halloweenkor, és az itt nagy ünnep, partihét lesz!! <3

Rosával is egyre többet tudok beszélni, megjött a kedvem az olasz beszédhez, most már csak tanulnom kell sok sok nyelvtant és szavakat. Tegnap elkezdtem őt megtanítani zongorázni, de nagyon türelmetlen, így nem hiszem, hogy sokáig fogunk jutni. Ezen kívül sokat játszunk együtt, a kedvencünk a sminkelés, ahogy azt az alábbi pár kép is mutatja. Készülünk a Halloweenra. 

 Ma volt az első nap a nyelvsuliban... az osztály 95%-a afrikai származású. Nagyon megörültem, amikor láttam egy fehér lányt bejönni az osztályba, kiderült, hogy magyar. Az óra anyaga annyira kezdő volt, hogy az első 1 órában az olasz ABC-t tanultuk, azt hiszem nem ez a nekünk való kurzus, holnap megnézzük a középhaladót.

Mióta itt vagyok ma keltem egyébként először korán 7:30-kor!! És mivel korán reggel mentem Genova utcáin a dolgozó néppel együtt, így megkaptam az első Metro újságomat, le is fényképeztem, mert a címlapot:

Igen kérem, a helyi újság címlapján kedvenc magyar származású olasz pornószínésznőnk, Cicciolina látható, a cikkben pedig arról írnak, újra meghódítja a politika világát, Monza város polgármesterének indul és programjának célja a város izgalmassá tétele és egy kastély átalakítása Casino-vá.

Ez után a sokk után végre valahára megmutatom Nektek a szobámat, ahol lakok. Nem túl nagy, nem túl kicsi, én tökéletesen elférek benne, természetesen tele van cicás ereklyékkel. Aki szemfüles, kilesheti, hogy hol vannak az ajándékaim, amiket Tőletek kaptam :)

Tripláztam!

Jelentem, megvan az édeshármasom erre az évre: mentők-rendőrség-tűzoltók. Az első kettőről gondolom már hallottatok, a tűzoltókat Genovában sikerült összesednem: mivel az egész család elment Rómába a hétvégére, egyedül maradtam itthon. Ilyenkor estére belülről kell bezárnom az ajtót egy külön kulccsal. Szombaton reggel tettem-vettem, takarítottam, sütögettem, majd a lányok átjöttek hozzám trécselni, ezek után az volt a terv, hogy elmegyünk felfedezőtúrára. Nem jutottunk sokáig, csak az ajtónkig, ugyanis az a kulcs, amivel estére bezártam az ajtót, belül maradt a kulcslyukban;  amikor be akartam zárni az ajtót kívülről, nem tudtam elfordítani a kulcsomat a zárban… se ki, se be, nincsen kilincs. „Szerencsére” egész Genovában ilyen speckó ajtók vannak, hogy ha valaki figyelmetlen, könnyen kizárhatja magát. Nos, nekem kevesebb, mint 2 hét alatt sikerült ezt véghezvinni! Szerencsére a lányok velem voltak, Zsóka hívta az ő olasz apukáját, hogy segítsen nekünk, aki 5 perc alatt itt is termett a robogójával. Nagyon hasonlít valami focistára… A lényeg, hogy telefonálgatott ide-oda, de senki sem ért rá, ezért hívta a tűzoltókat, mert az egyik ablak nyitva volt, legrosszabb esetben fel tudtunk volna mászni (6 méterre). Szerencsére a tűzoltók fél óra alatt kiértek és már rutinosan tudták, mit kell ilyenkor tenni, 5 perc alatt kinyitották az ajtót nekem, és persze jót nevettek magukban rajtam. Tanulságos eset volt J

Vasárnap mindannyian szabadok voltunk, így beterveztünk egy Cinque terre-i kirándulsát, amely egy 5 sziklába épített kis faluból álló nemzeti park, gyönyörű (bővebb infó itt). Vonattal 2 óra volt Genovától Riomaggiore-ig az út és 12 euróba került. A szerencsétlenségek sorozata persze nem állt meg a hétvégére, nyílván egész héten jó idő volt, csak vasárnap kezdett el zuhogni az eső, pont, mikor odaértünk a túraútvonal elejére.  Természetesen nem vittem magammal ernyőt, így a lányokkal bújtam össze. Meg kell mondjam, esőben nem olyan szép ez a hely, mint napsütésben! Mindenesetre el voltunk ámulva így is a kis faluk szépségétől és a tájtól.  Sajnos több útszakasz is le volt zárva az eső miatt, így nem tudtunk annyit sétálni, mint gondoltuk. Valahol félúton sikerült stoppolnunk is egy autót, amikor már nagyon ki voltunk fáradva, a fiúk elvittek minket a következő faluig. Rengeteg szép képet készítettünk, majd az utolsó faluban, Monterosso-ban (mellesleg a Luzi családnak van ott nyaralója) megfürödtünk a tengerben és nem különösebben izgatott, hogy nincsen meleg.  Zárásként elmentünk egy pizzériába, ahol megünnepeltük ezt a szép napot egy nagyon rossz pizzával (oda nem megyünk többet).

Összegzésként persze csak azt tudom mondani, hogy nagyon megéri elmenni a Cinque terrére, ha erre jártok, ne hagyjátok ki!

 Liguria népének étkezési szokásai különböznek az általunk ismert olasz szokásoktól. Itt nem nagy divat a pizza és tésztazabálás. Különösen sok zöldséget és halat esznek és számomra ismeretlen hozzávalókat használnak.

Focaccia - első napjaimban tapasztaltam meg a genovaiak nagy szerelmét, ezt a kenyérféleséget, mely ízletes és laktató. Később rájöttem, hogy a focaccia kvázi pizzatészta olívaolajba áztatva és megfűszerezve. Finom és hízlaló.

Pesto - eddig se szerettem, ez után sem fogom. A pesto tipikus genovai szósz, mely főzés nélkül készül, az alapanyagai: bazsalikom, fokhagyma és fenyőmag (ami elég drága hozzávaló). ezeket összeturmixolják és tésztán tálalják. 

Minestrone - ez az étel mindenből készül, ami zöldség. Átmenetben van a leves és a főzelék között, de itt nem használnak lisztet habaráshoz, szimplán csak ledarálják a hozzávalókat és megfőzik. Ezekből készül: hagyma, bab, olívaolaj, fokhagyma, káposzta, gomba, cukkini, padlizsán, paradicsom, petrezselyem, oregánó, bors... stb. Megkóstoltam és finom volt, de nem enném minden nap.

 

Folytathatnám a felsorolást, de csak a legemlékezetesebbeket említettem meg. Az én családom kifejezetten egészséges ételeket készít, Bianca minden nap süt-főz a családra, néha pedig a nagymamához megyünk enni. Minden étkezésnél van saláta, a "főétel" adagai pedig kicsik. Ami számomra elég rossz, hogy nem nagyon esznek húst, de azt mondták, hogy majd télen többet fognak készíteni, mert nyáron csak könnyű, frissítő ételeket esznek (ez elég nagy ellentétben van a magyar szokásokkal...). Már nagyon várom a Tiramisu-t is, amit szintén csak télen készítenek. Sokszor csinálnak tengeri kütyüs szószt, tintahalkarikákat és rákos salátát, kezdem megszeretni.
Egy másik szokás, amit nem tudok megszokni, hogy reggelire mindig édes dolgokat esznek, csokis műzlit, édes péksütiket, brióst. Viszont ami pozitív számomra, hogy imádják a sajtokat úgy, mint én, és az elmúlt időben rengeteget kipróbálhattam, az igazi verhetetlen számomra a Gorgonzola, ami egy ízletes kéksajt és pirítósra kenve vagy pizzán eszik (quattro formaggi pizza).

Fura élményben volt részem egyik este, amikor leültünk enni a családdal, Rosa mondja: "anyu, nem kérek húst, de tudnál még adni egy kis zöldséget?" Ilyen nincs Magyarországon :)

Amit még meg kell említenem az az étkezések időpontja. Reggeli amikor felkelünk, természetesen kávéval indítják a napot. Ebéd csakis 12:30 és 13:30 között, vacsora pedig leghamarabb 19:30-kor, átlagosan 20 és 21 óra között, szigorúan. 

 Amikor Pissivel a pizzákról beszélgettünk, kiderült, hogy nemzete fiai és lányai nem ismerik, sőt egyenesen furcsának találják a normális európai ember által hőn szeretett Hawaii nevű ananászos pizzafinomságot! Amikor magyaráztam neki, mennyire finom, csak fintorgott!!

 

 1 nap alatt 10 fokkal csökkent a hőmérséklet, ezt nagyon nem szeretem, hogy lesz így hétvégén Cinque terre???

Update: tudom, hogy nem teljesen idevaló, de azért:

NÉZZÉTEK MEG

 Pénteken elvittem Rosát egy babazsúrra a régi városrészbe, ami tele van szűk utcákkal és boltocskákkal. Mondtam a mamájának, hogy haza tudok keveredni egyedül is, nem kell segítség… ez fél órámba került, de megismertem Genova eldugottabb sikátorait is.

 

Szombat  az első hétvégi nap, amit itt töltöttem. Nincsen sok dolgom ilyenkor, mert a szülők is itthon vannak, ők viszik Rosát cserkészkedni illetve kajálni,  így megbeszéltük Zsófival, hogy elmegyünk várost nézni. Nagy kincsekre lehet találni ebben a városban, ha körülnézünk, először is elmentünk a H&M-be hajgumit venni J Havonta egyszer rendeznek Zsófi utcájában régiségpiacot, ahol a legkülönfélébb kacatokat, ékszereket és apró kincseket lehet fellelni, nagyon tetszett nekünk, hogy annyi szépséget láthattunk.

Utána tovább folytattuk utunkat hegyen-völgyön át a napsütésben, végül kilyukadtunk a Genovai Riviérán… che peccato hogy nem hoztunk magunkkal fürdőruhát!!! A beach kissé zsúfolt de nagyon jó meleg a víz és a kilátás eszméletlen! Sétáltunk egy kicsit a Corso Italia-n, ami a genovai üdülőközpont sétálóutcája és végig gyönyörű mediterrán nyaralók, üdülőházak szegélyezik. Eldöntöttem, hogy ide hetente minimum egyszer lejövök/futok, ez lesz az egyik sportom. Belógtunk az egyik zárt strandra, de elkezdett fújni a szél és beborult az ég, így nem mostuk meg úgyra lábunkat, next time… Ez a kis túra mindössze 4 óránkba telt, kimerülve értem haza. 

 

De nem volt megállás, estére megbeszéltük, hogy mind a hárman összeszedjük magunkat és elmegyünk szombat este a városba. Jól éreztem magam nagyon, mert ez volt az első alkalom, hogy gyerekek nélkül tudtunk találkozni mindannyian. Lementünk a Porto Antico-ba az olasz/genovai kajakiállításra (mondanom sem kell, hogy ott nagyon jól éreztük magunkat) utána beültünk egy bárba, ahol az egész kivilágított kikötőt láthattuk, gyönyörű volt! Ezek után elkezdett villámlani és dörögni, leszakadt az ég és bőrig ázva értem haza, este olyan dörgések voltak, hogy meg is ijedtem néha (pedig én szeretem a vihart).

 

 

 

 A mai nap új tudománya, amit tanultam: ha leesik a szárítóról a ruha, akkor le kell engedni egy kis kosarat az alsó szomszédnak, ő beleteszi a cuccot a kosárba, és visszahúzhatjuk. Micsoda ész!!!

 

Egyébként meg játszottunk ma Rosával és megtanítottam neki, hogy kell gesztenyebabákat csinálni, nagyon ügyi :D
Tehát a babák sorban: Punk Lorenzo, Punk girl, Bob és Betti